Gyermekkorban mindenkinek van egy álma. Egyesek orvosok szeretnének lenni, mások mérnökök, mások vendégek, mert amikor az ember látogatóba megy, édességet és ajándékokat kap. Irina festőművész akart lenni.
Elmondja, hogy nem emlékszik pontosan, mikor kezdett el rajzolni, ezért azt mondja, hogy „mindenkortól”. Tehetségét édesapjától örökölte, hiszen a családban csak kettejüknek van művészi hajlamuk.
„Mindig szerettem rajzolni, festeni portrékat, a természetet, bármit, amire időm futja. Kiskoromban festőművész akartam lenni. Nem mondhatom, hogy versenyeken vettem volna részt. Caracalban, ahonnan származom, nem sok lehetőség volt ezen a téren. Egyetlen versenyre jelentkeztem, az „SOS, mentsük meg a gólyákat”, amelyen második lettem” meséli Irina.
Irina 2011. szeptember 19-én kezdett el a CGS Románia cégnél dolgozni, és elmondja, hogy a táncot is örökké szerette. Ennek ellenére 2014 februárjában iratkozott fel latin / társasági / standard tánctanfolyamra.
Jelenleg a Dance X-plosion haladó csoportjában táncol és kollégáival részt vett a nagyszebeni egyetemi táncversenyen, Románia legnagyobb táncvesztiváljának – National Salsa CongressBraşov – táncversenyén, néhány Jack & Jill versenyen és nemrégiben a Best Social Dancer versenyen a Latin Escape Sibiu fesztiválon, ahol a döntőbe jutott.
Úgyszintén tánccsoportos kollégáival számos hazai fesztiválon, ünnepségen és eseményen részt vett koreográfiákkal.
Másrészt, ha megkérdezik, melyik kedves festménye, Irina azt válaszolja, hogy elég nehéz egyet kiválasztania. „Tetszik Dali víziója, lekápráztatnak alkotásai, főként a „The persistance of memory”. Általában a szürrealista alkotások a kedvenceim. Tetszenek Mignon virágos és természetfestményei, és Kinkade gyönyörű tájképei”, mondja Irina, hozzátéve, hogy a lista elég hosszú lenne.
Alkotásairól azt mondja, hogy elég sokat barátainak ajándékozott, főként a portrékat. „Adott is el belőlük”, teszi hozzá kolléganőnk.
„Természetesen szeretnék és saját kiállítást és elég időt, amit e szenvedélyemnek áldozzak a szó szoros értelmében, de ez eléggé nehéz! Azt jelentené, hogy minden más tevékenységről lemondjak, munkahelyemről is, és kizárólag ezzel foglalkozzak, viszont úgy vélem, hogy ez most nem esedékes. Sajnos nincs minden nap mindenre időm, de megpróbálom szabadidőm nagy részét szenvedélyemre áldozni. Sosem unatkoztam, nem ismerem ennek a szónak a jelentését, pontosabban nincs időm unatkozni!”, teszi hozzá Irina.
A CGS-nél betöltött állása, humán erőforrás toborzó, és két szenvedélyének találkozásáról Irina azt mondja, hogy „a tánc és a festészet művészetek, s a művésznek analitikus gondolkodásról kell tanúskodnia, olyan embernek kell lennie, aki érzelmeket képes elemezni és továbbadni. Úgyszintén képesnek kell lennie bizonyos dolgokat látni és észrevenni a valóságból, amelyek nem mindenki számára hozzáférhetők. Minden bizonnyal ez az aspektus egybeesik a munkaerő toborzási feladattal, akinek megfelelő munkahelyre megfelelő embereket kell találnia. Azonosítani kell a meginterjúvolt emberek adottságait és úgyszintén elemeznie, értelmeznie kell a jelentkezők válaszait, reakcióit, gesztusait. Mindenképp művésznek kell lenni”, mondja munkaerő-toborzónk.